Az obstruktív alvási apnoe betegség a populáció kb. 5%-át érinti, hazánk­ban kb. 500 000 embert. Jelentőségét a következményes betegségek tár­háza adja. Szerepe van többek között a magas vérnyomás, a szívinfarktus, különféle szívritmuszavarok, az agyi érbetegségek (stroke) kialakulásában. Jellegzetes következménye lehet a fokozott nappali aluszékonyság, és szá­mos, a kognitív működések különféle aspektusait érintő hatás. A kórképpel kapcsolatosan sok új vizsgálati eredmény, információ áll rendelkezésre. A patofiziológia új szempontok szerinti átgondolása hozzájárul a betegség valódi súlyának megértéséhez a következményes kórképek kialakulásában.

A Magyarországon Genuair néven ismert, légzés-aktivált multidózisos szárazpor inhalátor jelenleg vagy önmagában a hosszú hatású muszkarinreceptor agonista (LAMA) aklidinium vagy ennek formoterollal való kombinációjának adagolására szolgál, krónikus obstruktív tüdőbetegek (COPD) kezeléséhez. Farmakodinamikai okokból ezek napi kétszeri adagolása javasolt. Az eszköz kialakítása lehetővé teszi, hogy a felhasználó egyértelmű jelzést kapjon a hatóanyag betöltéséről, az effektív alkalmazásról, a készülék kiürüléséről és megfelelő védelmet nyújt a véletlenszerű dózis túllépés ellen. Magnussen és munkatársai a rendelkezésre álló irodalmi adatok alapján tekintették át a beteg-elégedettséget. Eredményeik alapján a Genuair használata gyorsan elsajátítható és könnyű. Kevesebb technikai hiba jelentkezik, mint egyes egyéb belégzőknél és magas a betegek elégedettségi szintje.

A koronavírus-fertőzés hosszú távú hatásairól szinte napról napra derülnek ki új információk. A fertőzés maradandó károsodásokat okozhat a szervezetben, nemcsak időseknél és krónikus betegeknél, hanem fiataloknál is. Akár a fer­tőzöttek 10–35%-ánál a megbetegedést követően újra tünetek jelentkeznek, melyek 3 hónapon túl is akadályozhatják a betegek megszokott életvitelét és a munkába való visszatérését. Az elkövetkező időszakban a COVID-19 utáni rehabilitációra egyre nagyobb szükség lesz. A döntően tüdőgyógyászati re­habilitáció 3–6 hétig is tarthat. Az ellátórendszernek fel kell készülnie a poszt- COVID-19 korai diagnózisára, gyógyszeres és rehabilitációs kezelésére.

A „meghűléses” betegségek fő kórokozója a rhinovirus, de kétszáznál több féle vírus okozhatja és bakteriális fertőzés is súlyosbíthatja a tüneteket. Az influenza gyengébb immunrendszerűeknél, újszülötteknél, időseknél akár halálos is lehet. A tüneteket az immunrendszer fertőzésre adott reakciói váltják ki. 

Az akut respirációs distressz szindróma első, módosításokkal ma is elfo­gadott leírását Asbaugh és Bigelow közölte 1967-ben a Lancetben. Azóta a klinikai ismeretek gyarapodásával többször módosították a tünetcsoport leírását, a nómenklatúrát is beleértve. A jelenleg elfogadott berlini definíció enyhe tüdősérülést (ALI), valamint középsúlyos és súlyos ARDS-t különböz­tet meg. 

Instabil állapotú és műtéten átesett betegek esetében elengedhetetlen a hemodinamika és a légzés folyamatos megfigyelése. A szívfrekvencia és a vérnyomás alapján viszonylag jól megítélhető a hemodinamikai állapot, ám a kockázatbesorolásban a légzés paraméterei, köztük a légzésszám, nem kapnak megfelelő hangsúlyt.

Az USA-ban a vízbe fúlás az 1–4 éves kisgyermekek leggyakoribb baleseti haláloka. Ha az aspirált folyadék hosszú ideig jelen van a légutakban, az a tüdő működési zavarához, hipoxiához, neurológiai és kardiális rendelle­nességekhez, végül halálhoz vezet. Az American Heart Association javított Utstein-féle sémája és kezelési útmutatói fontosak az ápolás, intézkedés és prognózis szempontjából. Mivel a vízbe fúlást követő szívritmuszavarokat döntően a hipoxia okozza, az újraélesztés rendje a légutakat és a légzést helyezi előtérbe a kompressziók megkezdése előtt. A legjobb kezelés a meg­előzés: úszó- és vízbiztonsági leckék, a medencék elkerítése, az alkoholfo­gyasztás kerülése vízi tevékenység előtt és alatt.

A pulmonológiai rehabilitáció (PR) a krónikus légzőszervi betegségben szenvedők kezelésének meghatározó komponense, melynek gyökerei a 19. század végéig nyúlnak vissza, és kezdetben a tbc miatt légzésrokkantak számára hasznos ismereteket tartalmazta. 

Munkánk célja az Országos Onkológiai Intézetben a besugárzási tervek elkészítésénél alkalmazott, a légzőmozgás következtében létrejövő tumorelmozdulást figyelembe vevő képalkotási technikák bemutatása. Megvizsgáltuk a nemzetközi ajánlásokban megjelenő technikák közül a 4D CT, a légzéskapuzás és az ITV (Internal Target Volume, belső mozgásokat figyelembe vevő céltérfogat) képzésének módszereit. Az elemzés során figyelembe vettük az adott eljárás által okozott dózisterhelést, a különböző technikák elsajátításához, illetve alkalmazásához szükséges időt és eszközigényt. 5 beteg esetében összehasonlítottuk a különböző PTV (Planning Target Volume, tervezési céltérfogat) képzési módszerek alkalmazásából adódó térfogati eltéréseket. A 4D CT-képkészlet felvételéhez nélkülözhetetlen a légzés monitorozása, amihez speciális eszköz használata szükséges. A felszerelés használatával a 4D CT-felvétel viszonylagosan nagy dózisának csökkentése érdekében, lehetséges csak néhány előre definiált légzési fázisban elkészíteni a CT felvételt. A tumor lehetséges pozíciói jó közelítéssel lefedhetők a belégzési maximumban, a kilégzési maximumban, valamint egy középső légzési fázisban történő CT-felvétel elkészítésével. Ha a középső fázis helyett egy normális CT-t készítünk, illetve a két szélső érték felvételét a beteg számára adott megfelelő utasításokkal biztosítjuk, a légzés monitorozása nélkül is készíthetünk felvételeket több légzési fázisról. A 3 különböző légzési fázis alapján képzett ITV használatával csökkenthető a CTV (Clinical Target Volume, klinikai céltérfogat)-PTV kiterjesztés. Az általunk vizsgált adatok alapján a kiterjesztés 1 cm-rel való redukciója a PTV térfogatának légzéskövetés nélkül 30%-os, légzéskövetéssel pedig további 10%-os csökkentését teszi lehetővé. A rutin klinikai gyakorlatban a 3 fázisú CT-képkészleten alapuló, légzőmozgásokat figyelembe vevő képalkotó protokoll segítségével 4D CT és/vagy légzéskapuzás nélkül is jelentősen csökkenthető a besugárzott céltérfogat a kisméretű tüdődaganatok besugárzástervezésekor. Speciális, nagyobb pontosságot igénylő korszerűbb technikák alkalmazásánál ajánlott a 4D CT alkalmazása. Magyar Onkológia 59:133–138, 2015

Kulcsszavak: légzőmozgás, tüdőtumor, légzéskapuzás, 4D CT

Az epekövesség a legköltségesebb gasztrointesztinális betegségek egyike. Kocká­zati tényezői: cukorbetegség, elhízás, női nem, testsúlyingadozás, hormonpótló ke­zelés, orális fogamzásgátlás. Az epekövek legtöbbször tünetmentesek, de a ductus cysticust időszakosan elzárva epekólikát okozhatnak. A tartós fájdalom, a láz és a fehérvérsejt-szaporulat szövődmény gyanúját veti fel. Rendszerint az ultrahang az elsőként választandó képalkotó vizsgálat. Az akut epekólika elsődleges ellátása a fájdalom gyógyszeres enyhítése. Tüneteket okozó és szövődményes epekövesség eseteiben a laparoszkópos kolecisztektómia a választandó megoldás. Kritikus álla­potú betegnél a perkután kolecisztektómia is szóba jön.